-A Pillanat Késhegyén-

Azt hiszem sokszor hangsúlyozom, hogy egy fotó megtanít nemcsak nézni, hanem látni is. Soha sem gondoltam volna, hogy ekkora megtiszteltetés ér, és egy fényképem kikerülhet bárkinek a falára. 

Szóval, az egész úgy kezdődött:
Van egy kis tetőablak a folyosónk végében, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a tájra. Néha onnét szoktam figyelni a naplementét. Minden naplemente más miatt szép. Van bennük valami különleges, valami megfoghatatlan, ami egyedivé és pillanatszerűvé varázsolja az egészet. Mindjárt megpróbálom kifejezőbben érzékeltetni. Sokszor mondják, hogy a fényképezés a pillanat művészete. Ezzel könnyen tudok azonosulni, viszont sosem árt szem előtt tartani, hogy vannak pillanatok, amelyeket nem lehet megfelelően megörökíteni/átadni, mert azáltal válnak teljessé, hogy megéljük őket. Ilyen volt ez a bizonyos naplemente is. Megláttam tanulás közben a kinti fényeket, és azonnal odarohantam a tetőablakomhoz. A látvány leírhatatlan volt. Narancsos-vöröses lángtengerben úszott az egész táj, miközben fenyegető felhők tornyosultak vakmerőn az ég tetején. Tényleg hihetetlen volt.

Ha csak egy picit is sikerült a képeimmel visszaadnom azt az érzést, amit ez a fenséges látvány váltott ki bennem, akkor már nagyon nagyon boldog vagyok.
Hogy is próbálkoztam lefotózni ezt a lefotózhatatlant?
-Először is valahogy így:

 

Önmagában ez is nagyon látványos és színes kép, de valahogy mégsem adja vissza megfelelően. Túl szűk ahhoz, hogy érzékeltesse a végtelent.

Mivel objektíven látószöge kicsinek bizonyult, ezért úgy döntöttem, hogy készítek egy panorámaképet, amit majd utólag összeillesztek. Végigpásztáztam a géppel a horizontot, nagyon kíváncsi voltam mi fog kisülni belőle. Az összes képet 18 mm-es (ekvivalens 28 mm) gyújtótávolsággal készítettem. Itt pedig rá kell hogy térjek pár fotószerkesztési szempontra. A panorámaképek összeillesztése Photoshoppal a legegyszerűbb, tehát ha valaki kérdezné, IGEN, photoshoppolva vannak a képek, DE semmilyen elemet nem távolítottam el az eredeti képekről. Ha valaki tudatosabban fotózik, valószínűleg ismeri a RAW (nyers) képformátumot. Ez sokkal szélesebb határok között szerkeszthető utólag. Hoztam is egy példát erre. A panorámaképet összeillesztettem pusztán csak a veszteséges, JPEG képekből, és íme ez lett az eredmény:

Meglehetősen szürke.(ez már a megvágott verzió, mindjárt lesz egy eredeti méretű is)

Ellenben a nyers képformátumokat feldolgozva ez a (már látványosabb kép) született: 

Itt a felhők már nem égtek ki annyira, kissé színhelyesebb és kontrasztosabb is a kép. Ez a vágatlan formáció, az ívelt széleket célszerű levágni, hogy téglalap alakú képet kapjunk.

Mindezek után tovább finomítgattam a képen, és végre valahára megszületett ez a látvány :)

Azt hiszem, ez a fotó láttat valamit abból a hihetetlen pillanatból. A kompozíció lehet hogy hagy némi kívánnivalót maga után, de a színek harmóniája engem megfogott. Úgy néz ki hogy nem vagyok ezzel egyedül. Hatalmas örömömre Csekő Dániel osztálytársam odajött hozzám, és megkérdezte, hogy odaadom-e neki ezt a képet. Először azt hittem csak szórakozik. Majd kijelentette, hogy a szobája falára tervez egy nagyméretű nagyítást. Odaadtam a képet, és nagyon nagyon megtisztelve éreztem magam.

Egyik nap a posta meghozta a vásznat, és be kell hogy valljam, elképesztően boldog voltam. Tényleg sohasem gondoltam volna, hogy ekkora méretben viszontláthatom a képemet. 

 

Jól látszik a képen Danihoz viszonyított mérete a vászonnak. Mindezek tetejébe ez még nem minden. A csillagfotózás nagyon közel áll hozzám, egyenlőre nem rendelkezem megfelelő technikai feltételekkel, de szívesen próbálkozom az éjszaka ragyogó fényeit megörökíteni. Danitól a panorámaképért cserébe egy vászonképet kaptam, ami egy éjszakai kép a Millenium emlékműről. 

 

-Íme itt van teljes méretben:

Ezek után itt is szeretném tehát megköszönni Csekő Dánielnek hogy megszületett ez a kézzelfogható kép. Remélem sok-sok ilyen vászon követi majd ezt a naplementét.
Visszatérve a naplemente különlegességeihez, lenyűgöző volt, hogy szinte percenként változtak a fényviszonyok. Ezek a képek pár perc eltéréssel készültek:

Végül, de nem utolsósorban készítettem aznap még pár panorámaképet, de szerintem elmaradnak az elsőhöz képest. Mindegy, azért feltöltöm ide is:

 Ide kívánkozik még pár másik panorámakép, amelyeket más időpontokban készítettem. Azt hiszem a látvány magáért beszél.

  

Úgy érzem nagyon szerencsés vagyok, hogy e különleges pillanatok tanúja lehettem. Minden egyes naplemente csodálatos, pusztán annyi a feladatunk hogy kiüljünk mondjuk egy domb tetejére és gyönyörködjünk benne. 

Talán az a szó, hogy "isteni" kissé közelebb kerül hozzánk. Érdemes megállni a nagy rohanásban, és rácsodálkozni a minket körülvevő világ szépségeire!
Szép Napot mindenkinek!

Bérczesi Tamás